Mi az Advaita, avagy Nondualitás?

Advaita: “A” = Fosztó képző, “dva” = kettő, “ita”=-ség,
azaz: Nem-kettőség, Nondualitás
Vedanta: Az indiai szentiratok, a védák lényege.

A kr. e. 6. szászadban az indiai bölcsek igyekeztek a védák bölcsességét összefoglalni. Később, a kr. u. 8. században élt Adi Shankara, aki ezt a hagyományt reformálta. Őt tartják a mai modern advaita, más szóval Nondualitás attyának, amit a “közvetlen ösvény”-nek is nevezenk.

Azért “közvetlen”, mivel a lehető legközvetlenebb módon igyekszik a keresőnek megmutatni valódi lényét, amely egy a léttel és határtalan szabadság és szeretet által mutatkozik meg. Ezért az Advaita nem nevezehtő hagyományos értelemben módszernek. Mégis minden spirituális igyekezetünknek ez a végső lényege.

Az Advaita és más spirituális tanok

Vannak tanítók, akik úgy vélik, hogy a legjobb minden más tant elhagyni és csak a lényegre törni – hogy felismerd valódi lényedet. Míg némely személy esetben ez lehet a megfelelő tanács, tapasztalatom szerint a leghatékonyabb minden embernél minél személyre szabottan tanácsot adni. És ebben segítségünkre lehetnek az ősi spirituális tanok és rendszerek, hogy ekképpen rendet tegyünk lelkünkben. Így készíthetjük fel azt a következő benső lépésre.

Ezért dolgozom szívesen a csakra-pszichológiával, a Tarot archetípusaival, vagy éppenséggel Tibet és India karma-tanával.

Az Advaita gyökerei is hasonló igyekezetet mutatnak, hiszen épp Adi Shankara írta meg az első verset a hét csakránkról. Az Advaita lényege nem más tanok kizárása, hanem azok közös forrásának felfedése. Hogy végül minden spirituális tannak közös a célja, hogy felfedezzük határtalanul szabad és szerető lényünket, valódi önvalónkat.