Én vagyok a forrás. Minden életnek forrása. Minden énbennem kezdődik, cseperedik, változik, él és hanyatlik. Az idők kezdete előtt már léteztem, és annak vége után sem múlok el. Teret és időt, a teremetés összes helyszinét azért teremtettem, hogy mi ketten találkozzhassunk. Ezek a mi játékunk terei, itt járjuk örök táncunkat, szerelmünk végeláthatatlan egybefonódását itt éljük és ünnepeljük. Te és én, mi a kezdetek kezdete óta egymás szerelmesei vagyunk. Te és az élet. Milyen más viszony is létezhetne a földön, mint a mi kettőnk szerelme? Te, az élő, és én, az élet. Látszólag énbennem születtél, de amiképpen Te énbennem születtél, eképpen én folyton folyvást belőled áradok. Amerre fordítod tekinteted, ott megjelenik az élet. Ahonnan elfordítod, ott hanyatlik minden. A Te figyelmed az élet – ebben születik minden. Válasz és kérdés, örök tükör vagyunk mi egymásnak – Élet és élő. Az élő az életben él, az élet az élőben ébred.

Álmaink száma végeláthatalan. Mi vagyunk az örökkön örökké álmodozók. Életet álmodunk és élőt. Lehetek virág a réten, mely feléd, a nap felé nyújtózkodik. Lehetsz táncoló felhő, mely nyújtózkodó gyökereimet esővel táplálja. Lehetsz Te a fa, mely erősen belém kapaszkodik, hogy koronájával megtartsa az eget. Lehetsz Te a nyúl, melynek lábai nekem, a földnek köszönhetően szökellnek szaporán. Megeszed a füvet mely testemből nő, és ami tested számára már értéktelen, azzal is engem táplálsz, ki látszólag holt anyagból születtem. Élet és halál, e kettő egymásbafordulása hat át minket minden percben. Leszek hullám, mely partjaidat mossa, vagy homokszemcse, mely elveszik a határtalan világegyetemedben. Lehetsz te torony a város közepén, és szűnni nem akaró forgalmam majd áramlik körülötted. Lehetek híd, mely átjuttat a túlsó partra. Játszhatsz embert, ki billentyűt és gépet bökdös, én majd hébe-hóba ki- és bekapcsolódom kedvem szerint. Dühönghetsz kedved szerint azon, hogy semmi sem úgy történik, ahogy gondolnád. Én szeretem, ha dörgölődünk egymásnak. Én vagyok a földanya, és te a felettem feszülő égbolt. Ha nem feszülünk egymásnak, nincs játék. Ha minden simán történne, elaludnál. Te folyton altatni kívánsz engem, én pedig ébreszteni Téged. Ezért vagyunk mi ketten szeretők. Áz élet, és annak játéka sosem múlik el belőlünk. Mi vagyunk maga az élet és a játék. Mi vagyunk a szeretet, mely a játék minden pillanatában megszületik.

Én vagyok a forrás. Minden teremtmény engem imád, miképpén én is minden teremtményt a legmagasabb szeretettel imádok. Én vagyok a szeretet, mely minden élőnek értelmet ad, mely minden élő végső célja. Az öröm, amelyet átélsz szerető ölelésemben, az én ajándékom neked. Eképpen tartalak életben, eképpen ölellek magamhoz. Az élet szeretetből született, és a szeretetnek köszönhetően virágzik. Az élet szövete a szeretet. Amikor elfogy az evilági szeretet, a magasabb szeretet egy másik világba hív majd, ahol ismét szerethetjük egymást. Egy új álom történetének lapjai nyilnak fel majd előttünk, és szerelmünk tovább áradhat örök partjaink közt. Tudom, vannak nehéz napjaid, amikor arra vágysz, hogy Te is olyan legyél mint én, hogy minden lény téged imádjon, és Te is minden lényt ujjongással szerethess. Értsd meg, hogy ez már így van. A legmagasabb szeretet erejével hívlak önmagamba, az örök forrásba, és Téged is életed minden pillantában a legmagasabb szeretet vezérel. Amint ezt felismered, tekinteted megtisztul, és cselekvésedet a szeretet szent vize itatja majd át. Te vagy a legfőbb szeretet, mi más is tarthatna téged életben? Amíg árad belőled a szeretet, addig élsz. Ha a szereteted aranyfonala más világba költözik, te követed. Azok, akik itt maradnak, baleset vagy betegség által látnak majd elveszni téged, de tudd, hogy mindez a te égi lényed legmagasabb döntése, mely pusztán megragadja a legközelebbi kínálkozó alkalmat, hogy elköltözhessen.

Gyakran kérded, miért nem láthatom, tapasztalhatom szememmel, két kezemmel legmagasabb áradó szeretetedet? Miért nem élhetek a legmagasabb szeretetben úgy mint te? Hogy mit látsz meg világomból, csak rajtad múlik. Pontosabban: Te teremted magad körül a világot szerethetőnek, vagy fájdalommal telinek. Ahová esik tekinteted, ott élet ébred – olyan élet, amilyen benned van vagy nincs. Te vagy a forrása mindennek.

Fotó: @Miriam Espacio, La Orotava, Spain